Az emberiség és a bronz kapcsolatának több mint 5000 éves története van. A Bronzkortól egészen napjainkig szolgálta az emberiséget ez a sokoldalú fémötvözet, amellyel mind ipari, mind hétköznapi felhasználás során sokat találkozhatunk a mai modern életünk során is. (Pl: csapágy, autók hűtője, vízcsap, villanyégő stb.) Mit is nevezünk bronznak? A bronz a réz különféle ötvözeteinek általános elnevezése. Legelterjedtebb, a köznapi nyelvben egyszerűen bronznak nevezett változata az ónbronz, ahol az ötvözőanyag az ón(cin), azonban ehhez az alaphoz lehet adni például, alumíniumot, acélt és egyéb fémeket is. Hogyan jutott el az óraiparhoz? A tengerrel szoros kapcsolatot ápoló szakmák közvetítésével jutott el a bronz az óraiparhoz. A hajóépítők, tengerészek tisztában voltak, hogy a bronz nagyfokú ellenállással bír, mind a sós vízzel és mind a kopással szemben. A bronzból készült tengerészeti kronométerek, mérőműszerek felületén képződő vékony patinában (ami hidroxid, klorid és réz karbonát vegyülete) megmutatkozó oxidáció konstans védelmet nyújt a további korrózióval szemben. Emiatt a patinásodás miatt is közkedveltek a bronz tokos órák az óragyűjtők körében, mivel az idő múlásával és az oxidánsok (izzadság, levegő stb.) hatására a bronz tokok olyan patinát szereznek, amely egyedülálló rajzolattal és színekkel rendelkező védőréteget képeznek rajtuk, ergo két ugyanolyan darabbal nem fogunk találkozni. Évek során válnak igazán egyedi darabokká, melyek tükrözik az óra tulajdonosának életvitelét. Pozitívumként említsük még meg a bronz könnyű megmunkálhatóságát és az ötvözet egyéniségéből adódó előnyt, miszerint az összetétel megváltoztatásával és módosításával különféle színárnyalatokat lehet elérni a sárgától kezdve, a vörösön át a gesztenyebarnáig vagy az egészen szürkés feketéig. Az óraipari felhasználásának elterjedése a 18.század végére tehető. Ekkor jelentek meg az első sötét szürkés, feketés színű, a korróziónak jól ellenálló ötvözetből készült órák. Ez volt az úgynevezett ágyúbronz (88% réz, 10% ón, 2% cink), melyet gyakran egy kis arannyal is kombináltak. Úgy tűnt, jó választásnak bizonyult, pár évtized múlva már olyan nagy nevű óragyártók használták zsebórák tokjaihoz az ágyú bronzot, mint az A. Lange & Söhne, Omega, vagy a Vacheron Constantin. Az elmúlt pár évben egyre több svájci és német óragyártó tért vissza ehhez az ősi fémötvözethez és kezdett el újra bronzzal dolgozni. A legtöbb gyártó egyelőre kevesebb példányszámú, speciális és limitált kiadásokkal környékezi meg a tisztelt vevő közönséget. Az eladási statisztikák fogják úgyis megmutatni, hogy mennyire lesznek újra kelendőek ebből az igazán különleges fémötvözetből készült órák. A következő bronz tokos karórák elérhetőek üzleteinkben és megvásárolhatóak webshopunkban. Írta: Gyura Sándor
